Keressen minket

Kultúra

Bánsági székely falu

Avatar

Közzétéve

Dátum:

Hertelendyfalva (Vojlovica) a Dél-Bánság szórványvilágának egyik csodálatos kis gyöngyszeme.

Hertelendyfalva (Vojlovica) a Dél-Bánság szórványvilágának egyik csodálatos kis gyöngyszeme.

1883-ban mintegy 200 andrásfalvai református bukovinai székely család – lelkészükkel, id. Tomka Károllyal együtt – telepedett le a Pancsova és Kovin közötti dunai területekre.

Habár a székelyek Bukovinából érkeztek, igazi őshazájuk a Székelyföld volt, és a mai napig az is maradt.

Hogy miképpen kerültek a székelyek Bukovinába, arról Hertelendyfalva egykori lelkipásztora, Kocsis Antal írt 1983-ban, az akkori Református évkönyvben (Kocsis Antal 40 esztendeig szolgálta az ott élő kis közösséget). Ebből az írásból igyekszem néhány részletet kiragadni.

Közel kétszázhatvan évvel ezelőtt Mária Terézia hadseregének gyarapítására sorozóbizottságot küldött le a Székelyföldre. A székelyek azonban tiltakoztak a sorozás ellen, hivatkozva ősi jogaikra és kiváltságaikra, melyeket Mária Terézia is megerősített 1741-ben. A székely férfiak, amikor látták, hogy tiltakozásukat semmibe veszik, a havasokba menekültek. A sorozóbizottság erre, hogy visszakényszerítse a havasokba menekült székelyeket, Mádéfalvából, télvíz idején, kiűzte az otthon maradt asszonyokat és gyermekeket. Azonban annak ellenére, hogy a férfiak hazajöttek, Carato alezredes, félve, hogy majd az elszánt csíkiak és a közeledő háromszékiek közé szorul, jónak látta érvényesíteni Siskovics osztrák altábornagy bölcsességét, mely szerint: „a székely nemzeten, hogy egészséges legyen, minden évszázadban eret kell vágni”. S bekövetkezett a székelyek egyik leggyászosabb napja.

1764. január 6-án hajnalban Carato katonái bekerítették Mádéfalvát, s ágyúkból lőtték a védtelen falut. A felriadt lakosságot a katonák mészárolták le. Több száz halott maradt a kis falu fagyos földjén. Ez volt a siculicidium – székelymészárlás, melynek megdöbbentő, felejthetetlen emléke kitörölhetetlenül él a székely nép lelkében!

A mádéfalvi döbbenet után a székeIyek egy része Moldovába igyekezett áttelepedni, ott új hazára találni. Az ottani csángók között bolyongtak, körülbelül tíz évig, abban reménykedve, hogy majd hazatérnek. Sajnos semmi nem lett a visszatérésből. Ezért e gyér lakosságú Bukovina felé fordultak. Ott telepedtek le. 1776-ban megalapították Istensegíts és Fogadjisten falvakat a Szucsava folyó mellett. Ezután az érkező székely telepesek még három falut alapítottak: Hadikfalvát, Józseffalvát és legutoljára Andrásfalvát.

A Bukovinában sínylődő székelyeknek azonban nem sikerült gyökeret ereszteniük. Elvágyakoztak: Bukovinából. S amikor felmerült az al-dunai öblözetek ármentesítésének a terve és a termő vidék benépesítése, akkor Tomka Károly andrásfalvi református lelkész fáradhatatlan utánajárásának köszönhetően, székelyeinek lelkesedésétől támogatva, 1883. március 30-án Hadikfalváról elindult a székely telepesek első csoportja.

Bukovinától Pancsováig három hétig tartott az út. Közel 4000 székely települő érkezett akkor, több csoportban. Hertelendyfalvára református családok kerültek, Székelykevén (Skorenovac) 400 római katolikus család telepedett le, Sándoregyházán (Ivanovo) 200 római katolikus család talált otthonra.

Id. Tomka Károly az 1905-ben bekövetkezett haláláig igaz, hű pásztora volt a hertelendyfalvi kis közösségnek. A jugoszláviai magyar műkedvelők almanachja, a Bokréta (1940-ben jelent meg) a következőket jegyezte fel Tomka Károly református lelkészről: „A vojlovicai magyarság szellemi életének fáradhatatlan, nemes vezetője, aki a népi kultúra fejlesztésének és a fiatalság erkölcsi nevelésének előmozdítására 1926-ban megalakította a református Keresztény Ifjúsági Egyesületet. A szervezetnek kezdetben 82 tagja volt.”

Ide tartozik még az is, hogy a KIE keretében megalakult az egyesület műkedvelő gárdája, amely évenként 2-3 bemutatót tartott. A bemutatásra készült színpadi műveket Tomka Károlyné tiszteletes asszony rendezte. Ugyancsak meg kell említeni Ömböli András nevét, aki Tomka Károlynéval együtt nem egy színvonalas, szép előadással ajándékozta meg a vojlovicai közönséget. Különösen hangsúlyozni szeretném, hogy azokban a válságos években (a 30-as és a 40-e évek) Vojlovicán 50 lelkes színjátszó várta, hogy megjelenhessen a színpadon. S ezt azért hangsúlyozom, mert a Bokréta ezt nem számokban jelzi, hanem név szerint felsorolja mind az 50 színjátszó nevét.

1947 augusztusában a hertelendyfalvi református gyülekezet Kocsis Antalt választotta meg lelkészének. A falu életében egy olyan korszak kezdődött meg ezután, amelyben komoly figyelmet fordítottak a meglévő, de igencsak elhanyagolt épületek javítására, karbantartására. Így például 1955-ben szinte újjáépítették a régi ifjúsági otthont, amely egy dűlőfélben levő parasztház volt.

Ennek a felújított, kibővített épületnek nagy hasznát vette a gyülekezet, mivelhogy ott tartották a bibliaórákat, vallásórákat, a vasárnapi iskolát és a nagy hidegekben az istentiszteleteket is. Közben megkezdődtek a paplak és a templom javításának, újjávarázsolásának a munkálatai is. Az említett javítási munkálatokat a gyülekezet a saját erejéből végezte el.

Kocsis Antal lelkipásztor feljegyzéseiből tudjuk, hogy Hertelendyfalva lakosságának a lélekszáma a háború után 1800 felett volt. Aztán lassan, fokozatosan és sajnos vészesen csökkenni kezdett ez a szám. A vegyes házasságok, a kivándorlás miatt. „Amikor itt megkezdtem a szolgálatomat, a konfirmandusok száma rendszerint 50 és 70 között mozgott. Aztán elkezdett apadni, úgyhogy most már 10 és 20 között morog a konfirmandusok száma/”- írja visszaemlékezéseiben Kocsis Antal református lelkipásztor.

A hertelendyfalvi temetőben ott áll a Kocsis Antal lelkipásztor emlékét őrző kopjafa. A rajta található feliratok, befaragások az erdélyi táj jellegét tükrözik, melynek kálvinizmusát, puritánnak is mondható szellemét terjesztette az elhunyt lelkész. Ugyancsak kopjafa áll a falu imaházának udvarán. Kopjafa, amely a magyarországi bukovinai székelyek és hertelendyfalvi székelyek barátságát őrzi.

A hertelendyfalvi Tamási Áron Székely Magyar Művelődési Egyesület, amelynek elnöke Lőcsei Vilmos, igyekszik a többi dél-bánsági egyesülettel közösen az ott élő magyarság nemzeti kultúráját ápolni, azt tartalmasabbá, gazdagabbá tenni.

Befejezésül a néhai Kocsis Antal pásztorunknak üzenete álljon itt: „… egy kis biztató mindannyiunk előtt a jövőre tekintve az örökké való Igéből: Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?”

Végül szeretném megköszönni Halász Bélának, Hertelendyfalva lelkészének önzetlen támogatását az adatgyűjtésben.

Faragó Árpád

Tovább olvas
Facebook Pagelike Widget
  • Lassan szikkad a talaj

    A múlt hét jelentős esőzései után a héten már országszerte száraz, egyre melegebb időjárási körülmények között szikkadhattak a talajok, így lassan folytatódhat a kukorica betakarítása és az őszi kalászosok sár miatt félbe maradt vetése. A száraz idő a hétvégéig folytatódik, szombattól kissé változékonyabbra fordul időjárásunk, főként délen és keleten lehet számítani kisebb esőkre, záporokra.

  • A természet szolgálatában - Ötven éves a Bakonyerdő Zrt.

    Hazánk legjelentősebb faiparral rendelkező erdőgazdasága kiterjedt erdeivel, történelmi emlékhelyekkel, lenyűgöző vadállományával méltán kedvelt turisztikai célpont. A Bakonyerdő Zrt. 50 éves fennállásának alkalmából ünnepélyes megemlékezést tartottak az erdőgazdaság huszárokelőpusztai vendégházában.

  • Az EU-ban betilthatják a kolbász elnevezésű vegán termékeket

    E tárgykörben a végső szavazásra várhatóan két hét múlva kerül sor az Európai Parlamentben, melynek tagjai azt szeretnék megakadályozni, hogy a növényi eredetű termékeket gyártók ne használják a hús- vagy tejtermékekkel jellegzetesen kapcsolatos kifejezéseket, ennélfogva betiltanák az olyan szókapcsolatok, mint például a „vegetariánus burger”, „yoghurt stílusú” vagy „sajtpótló” használatát.

Címkék

Legtöbbet megtekintett