Keressen minket

Kultúra

Százéves a szabadkai Népkör színjátszása

Avatar

Közzétéve

Dátum:

Hét évvel ezelőtt, 2012-ben, az Életjel Könyvek kiadásában, valamint Dévavári Beszédes Valéria szerkesztésében, megjelent Garay Béla, Magyar műkedvelők az őrhelyen című, a Népkör amatőr színjátszó társulatának történetével foglalkozó, arról szóló monográfiája.

Amikor az említett kiadvány megjelent néhányan voltak, akik lekicsinylő mosollyal kérdezgették, hogy “azok” a műkedvelők, hol őrködtek!? Akkor sem, és most sem szeretnék azokra a nem éppen jóindulatú megjegyzésekre válaszolni. Úgy érzem, hogy most, amikor majd a szabadkai Népkör színjátszásának l00. évfordulójára emlékezünk, illő tisztelettel, talán majd azoknak a lekicsinylő mosolyoknak a ” tulajdonosai ” is meg tudják, megtudhatják, hogy a Népkör színjátszói, a délvidéki magyarság legválságosabb időszakában is, ott álltak az őrhelyen, a színpadon, a  rivaldafény ragyogásában, és anyanyelvükön, magyarul és ezt nem győzöm hangsúlyozni: magyarul szólaltak meg, bátran, büszkén!

S jegyezzem meg itt mindjárt azt is, hogy 1924-ben, amikor a Népkör akkori elnökének, Nojcsek Géza meghívására, felkérésére, Garay Béla /a mi Béla bácsink/ visszatér, Magyarországról, szülővárosába, Szabadkára és átveszi a Népkör színjátszóinak a vezetését, első pillanattól kezdve két, igen jelentős szempontra helyezi a hangsúlyt. Az egyik a Népkör színjátszóinak alapozó, mozgósító szerepe, a térség magyar nyelvű színjátszására vonatkozólag, a másik Németh Lászlónak, a műkedvelő színjátszással szemben megfogalmazott elvárása, amely így hangzik: “Meg kell teremteni a színjátszást a színházakon kívül. Erre pedig egy mód van: a legmagasabbra törő műkedvelés!”

Így, például, az első szemponttal kapcsolatban, Béla bácsi A kulisszák világában című önéletrajzi kis kiadványában, egy helyen a következőket írja:” A Népkör színjátszói példát mutattak a vidéki amatőr színházaknak, műkedvelő együtteseknek a műsor összeállításában, úgyhogy azok rátaláltak önmagukra: már nemcsak a nagyvárosok színházainak utánzására szorítkoznak, hanem új utakat keresnek, eredeti bemutatókat tartanak!”

A másik szemponttal, a Németh Lászlói gondolattal kapcsolatban, meggyőződéssel állítom, hogy az messzemenően meghatározta a Népkör színjátszóinak a munkáját! Két példát említek. Az egyik, Miroslav Krleza Agónia /Haláltusa/ drámájának sikeres színrevitele! A Krleza-darab komoly feladatot jelent a hivatásos színházaknak is. S az, hogy erre az igen nehéz, rendkívül összetett feladatra vállalkozott a Népkör színjátszó társulata, azt igazolja, hogy a “legmagasabbra törő műkedvelés útját választották! A nagysikerű bemutatót, parádés szereposztásban, 1950.január 28-án látta, láthatta a közönség.

A másik példa, darabválasztás és minőség szempontjából is, figyelmet érdemel. Ugyanis,23 esztendővel később, 1973 nyarán, a Népkör színjátszói, Tennessee Williams Ez a ház bontásra vár című művének bemutatásával, minden tekintetben, rendhagyó sikert arattak! Ugyanis a fiatal, rendkívül tehetséges rendező, Bambach Róbert, két tehetséges színjátszó, Pribilla Valéria és Árokszállási László közreműködésével, egy olyan előadást álmodott színpadra, amely előbb a községi és a községközi /regionális/ szemléken aratott osztatlan sikert, és tovább kerülve jogot nyert a kulai,15. köztársasági /szerbiai/ találkozón való részvételre. S ott, a legjobb előadásnak kijáró díjjal, aranyplakettel jutalmazták! S ez, ugye, egyúttal azt is jelentette, hogy a Népkör előadása eljutott Trebinjébe, az ország, az akkori Jugoszláviai legjobb amatőr színházinak, művelődési együttesek színjátszó társulatainak nemes megmérettetésére, hagyományos találkozójára! A kis társulat ezüstplakettel tért haza. Egy olyan magas szakmai elismeréssel, amelyre büszkék lehettünk mindannyian! Mindenképpen meg kell említeni még a rendezőt, Bambach Róbertet, aki a rendezői díjat vehette át, és akit ott, Trebinjében, az ország legismertebb színikritikusai elhalmoztak dicséretükkel!

Ha majd egyszer valaki megírja a jugoszláviai magyar műkedvelő színjátszás történetét, akkor abban terjedelmes fejezetet szentelhet annak az értékteremtő, a színjátszás létjogosultságát megteremtő munkának, amelyet a szabadkai Népkör fejtett ki, és amely nemcsak a Népkör, hanem a délvidéki magyarság színjátszó mozgalmának erőteljes kibontakozását is elősegítette!

Amikor ezt mondom, állítom, akkor, többek között, Garay Bélára gondolok, és ismét néhány mondatot idézek Béla bácsi önéletrajzi kis kiadványából: “A régi Jugoszláviában elképzelhetetlen volt, hogy hivatásos magyar színház alakuljon, s játszási engedélyt kapjon. Ezért döntött úgy a Népkör, hogy az új terem felépítése után komolyan foglalkozik a színjátszással. Azt kaptam feladatul, hogy lépjek érintkezésbe néhány volt hivatásos színész kollégámmal, kapcsolódjanak ők is be a magasztos munkába… A színházi élet kifejlődésében nagy segítséget nyújtottak a volt hivatásos színészek: Nyárai Rezsó, Szabó Márton, Vince Mihály, Reményi Sári, Deák Kornél, Zsigmondy Ferenc, akik nemcsak, hogy felléptek, hanem a fiatal műkedvelőket is oktatták, tanították… Földművesek, iparosok, kishivatalnokok mellett, megjelentek a színpadon a gyógyszerészek, tanárok, ügyvédek is. Társadalmi fokozatokat egyenlített ki a műkedvelés. Így volt ez a Népkörben, és igy volt ez Zentán, Becskereken, Kikindán, Becsén, Zomborban és másutt is!”

Tegyem ehhez hozzá még azt is, hogy Béla bácsi fáradhatatlanul valami csodálatos belső energiával járta a Vajdaságot, és a Drávaszög különös világát. Falvakban, kis településeken kopogott be egy­ egy művelődési otthon, vagy lelkészlak ajtaján. A segíteni akarás szándékával igyekezett felhívni a figyelmet a színjátszó mozgalom jelentőségére, szükségességére!

A Népkör, és ezt nem kell külön hangsúlyozni, nemcsak Szabadka, hanem a délvidéki magyarság szellemi otthona volt, életünk legválságosabb időszakában! 

Amikor most színjátszásának 100. évfordulóján, illő tisztelettel, erről a színjátszásról szólunk, akkor nemcsak annak magas színvonalát, a valós művészi értékek iránti elhivatottságát említjük, hanem azt a mozgósító, megtartó erőt is, amely “bejárta” a Délvidéket, és az “őrhelyre”, a színpadra szólította a magyar műkedvelőket, színjátszókat! A nyelvet, anyanyelvünket kellett védelmezni! S álljon itt egy elgondolkodtató, számomra csodálatos adat: A 30-as és a 40-es években, itt a Délvidéken, több mint 120 művelődési egyesület, több mint 120 színjátszó szakosztályának lelkes, bátor színjátszói sorakoztak fel “őrhelyükön”, a színpadon, nyelvük, anyanyelvük védelmében!!! S ebben nem kis szerepe volt a Népkörnek!

Bensőséges, szép ünnepre készül a szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központ. A színjátszásának 100. évfordulójára! Ünnepre, amely, mindenekfelett fejet hajt majd azok emléke előtt, akik helytállásukkal az egykori Népkört éltették, annak rangját megteremtették! S természetesen, az immáron Művelődési Központ jelenéről, annak értékteremtő munkájáról sem szabadna megfeledkezni. 

Nem tudom, hogy helyénvaló-e, ha egy szerény javaslatot a szervezők figyelmébe ajánlok. Ugyanis szép lenne, ha a Fabula Rasa Színjátszó Csoport 10 éves, igen figyelemre méltó tevékenysége szerves része lehetne a készülő, bensőséges ünnepnek. A Csoport fiatal színjátszói megérdemlik, hogy munkájukra odafigyelnek. Megérdemlik mert, tulajdonképpen, ha jelképes értelemben is, de a Népkör színjátszásának rendkívül gazdag hagyományait ápolják a maguk őszinte, megható, minden tekintetben dicséretet érdemlő ragaszkodásukkal. Nem szabad elfelejteni, hogy 10 esztendő óta, két fiatal színművész dolgozik a Csoport tagjaival. Kitartásukról, önzetlen, a vállalt feladat iránti elkötelezettségükről csak elismeréssel szólhatunk!

Faragó Árpád

Tovább olvas
Facebook Pagelike Widget
  • Ezért együk meg az alma héját, és ne dörzsöljük le a viaszrétegét

    Abban mindenki egyetért, hogy gyümölcsöt enni egészséges, de számos tévhit él a részletekkel kapcsolatban. Sokan mesterséges bevonatnak tartják az alma héját borító viaszréteget, pedig nem az, sőt a legújabb kutatások szerint akadályozza az elhízást.

  • Ünnepeltek a pásztorok a Hortobágyon

    Éppúgy, mint évszázadokkal ezelőtt Mihály és Dömötör nap időszakában, behajtották a pásztorok a jószágot a pusztáról a téli szálláshelyük felé. Igaz, csak szimbolikusan a Behajtási Ünnep és hagyományápolás apropóján, hiszen még talál ennaivalót a ló, a marha és a juh is a határban.

  • Veszélyes lehet néhány kedvelt kerti növény

    Az invazív növényfajok súlyos problémát jelentenek Európa őshonos növénytársulásaira, biológiai sokféleségére nézve. Ezért a veszélyes fajok listájának összeállítását követően konkrét lépéseket tartalmazó cselekvés tervet dolgoznak ki, hogy visszaszorítsák ezen fajták elszaporodását.

Címkék

Legtöbbet megtekintett